Latrok ideje

1848. március 19., Nagyenyed. Három kollégiumi diák aznap este tudja meg, hogy Pesten győzött a forradalom. A jóbarátok addigi nyugodt élete fenekestül felfordul. Történelmi időket élnek meg, pillanatok alatt felnőtté válnak: politizálnak, dolgoznak, harcolnak, szeretnek, ölelnek és ölnek. A dicsőséges Unió, a lelkesedés hónapjai azonban gyorsan tovaszállnak, és a latrok ideje jön el Erdélyben, a hónapokig tartó kegyetlen vérengzések kora, amikor bécsi uraik ártó szavára a semmiből felemelkedett apró, kicsi gazemberek hatalmas latrokká növekednek, tíz- és tízezer felhergelt erdélyi román követi őket kaszára, vasvillára kapva, hogy kegyetlen vérfürdőt rendezzenek, amerre csak járnak. Gál Vilmos új, sodró lendületű történelmi kalandregénye a Báthory-kötetek után ismét Erdélybe kalauzolja az olvasót, de a lengyel szál itt sem maradhat el: főhőseink zseniális hadvezérük, Bem apó seregében harcolnak a szabad életért, és a túlélésért. A véráldozat hatalmas, e történet annak a tízezer magyarnak állít emléket, akik 1848-1849-ben haltak mártírhalált.