Villámfiúk

A Villámfiúk egy maroknyi Wall Street-i fickóról szól. Rájönnek, hogy az amerikai tőzsdepiacot a bennfentesek előnyére torzítják, a pénzügyi válság után a piacok nem szabadabbak, hanem kötöttebbek lettek, és még inkább a Wall Street-i nagybankok ellenőrzése alá kerültek. Erre a felismerésre külön-külön jutnak különböző cégeknél, de miután felfedezik egymást, a villámfiúk összefognak, és nekiállnak megreformálni a pénzpiacokat, egy olyan tőzsde létrehozásával, amelyen a magasfrekvenciás kereskedés – a problémák forrása – egyáltalán nem szerezhet előnyt. A Villámfiúk karakterei csodálatosak: nem ilyennek képzeljük a tipikus Wall Street-i figurákat. Többen közülük olyan munkát adtak fel, amellyel évi több millió dollárt kerestek. Teljesen új látószögből nézik a nagybankokat, a világ tőzsdepiacát és a magasfrekvenciás cégeket, ahogy még soha nem vizsgálták őket, és kiderítik, milyen rejtélyes új szisztéma szerint tesz szert profitra a Wall Street. A valóság néha izgalmasabb, mint bármelyik regény. Michael Lewis megvilágítja a pénzügyi világ sötét zugait, nem tesz jót a vérnyomásunknak: ha bármilyen kapcsolatban vagyunk a tőzsdével, vagy rendelkezünk nyugdíj-megtakarítással, akkor és ez mindez velünk is történik. De a Villámfiúk mégis érdekes olvasmány. Bemutat olyan embereket, akik egy olyan környezetben is meg tudták őrizni erkölcsi tartásukat, ahol ez nem kifizetődő. Ők leplezték le az intézményesített tisztességtelenséget, és hajlandók voltak harcba szállni ellene.