Arany János és a parodisztikus hagyomány

A könyv Arany János költészetének csak újabban felfedezhető vonásaira kívánja felhívni a figyelmet. A parodisztikusságának, az ironikusságának, a kettős és többszörös értelmezésekre számot tartó sajátosságának a feltárására vállalkozik. Ezzel Arany János költészetének eddig kevéssé vizsgált, csak alig-alig feltárt oldala kerül elő. Az újabb filológiai, elméleti és műfajtörténeti kutatásokra épülő kötetben e költészet különös ellentmondásosságára, a tradícióra rájátszó, de azt megkerülő és újraértelmező sajátosságára, rejtett játékosságára, metaköltészeti, azaz önreflektív eljárásmódjaira helyeződik a hangsúly. A kötet e szempontrendszer segítségével Arany életművében egy alternatív kánont mutat be, amely az eddigi szakirodalom által sugallt, a középiskolákban is tanított, komolykodó, tanáros Arany-képpel szemben egy szórakoztatóbb, a nemzeti vezérköltő szerepet elvállaló, de azt ironikusan szemlélő, a hagyományos és újabb poétikai eljárásmódokkal egyaránt kísérletező, a költői megszólalás lehetőségeinek a teherbírását próbálgató, játékosan könnyedebb, ezért a mai olvasó számára talán szimpatikusabb Arany-képnek és szövegértésnek a lehetőségét kínálja fel.