Mit tanítsunk? Gondolatokat vagy gondolkodva tanulást?

Az óvodáskorú gyermek tanulását a játéka során megjelenő érzelmei, kíváncsisága, megismerési vágya, utánzási kedve, sikerélménye motiválja. Amire kíváncsi, ami iránt érdeklődést mutat, abban segítenünk kell őt, csak így juthat el az önállósághoz gondolkodásban, döntésben, cselekedeteiben. Nem kívánhatunk óvodáskorban olyan szintű tanulási motívumokat a gyermektől, amelyek csak iskoláskorra fejlődnek ki. A könyv azt mutatja be, hogyan lehet összhangot létesíteni óvodás gyermekeink játszó világa és a környező valóság megismerése között, úgy, hogy közben ne sérüljön játszó kedvük, erősödjön kíváncsiságuk, gondolkodásuk. Ahhoz ugyanis, hogy megismerjenek dolgokat, hogy képesek legyenek szembenézni a világgal, nem elegendő a kíváncsiságuk. Ismernünk és támogatnunk kell őket nevelőfejlesztő tevékenységünkkel. A tanítás elsősorban a gondolkodva tanulás megtanítása legyen! A játékban ott rejlik a gondolkodás lehetősége, de a gondolkodás nem játék, nem tekinthetjük egyszerűen csak játéknak. Fontos, hogy a pedagógus tanuljon meg együtt gondolkodni a gyermekkel, együtt keressék a helyes és igaz utat a megismerés és a megértés felé. A gyermeki gondolkodás tanulása, logikájának finomítása akkor jár sikerrel, ha ébren tudjuk tartani a gyermeki érdeklődést.