A szeretet lélektana és bölcselete

A keresztény szeretet immár kétezer éve itt van velünk és közöttünk, csak mintha nem akarnánk érvényét elismerni; elnyeréséért mintha vonakodnánk megküzdeni. Sőt, egyre nyilvánvalóbban mindent megteszünk elhallgattatására. Ez a kódex pedig nem más, mint a Krisztus Urunk által deklarált és megtestesített Isten, és emberszeretet parancsa, valamint az ugyancsak általa megerősített és értelmezett, értékelt Tízparancsolat. Ennek alapján kéne azokat a Szent-Györgyi Albert által megnevezett reflexeket kitartó neveléssel, normális jogrenddel minden emberben, népben, különösen is a vezetőinkben kialakítani. Mert ez a lelkület a fenntartható belső (egyéni és nemzeti) és nemzetek közötti béke egyedüli záloga. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy a szeretet, mint szintetikus erény az ember minden intelligenciáját harmonikusan magába foglalja, azokat állandó jelleggel mintegy fejleszti. Hiszen a valódi szeretettel szerető ember értelmes, empatikus, érdemi dialógusra kész, állhatatos és leginkább etikus lény. Noszlopi László művei és személyes életpéldája is arra bátorítanak mindnyájunkat, hogy a szeretet birtoklásáért harcoljuk meg a spirituális harcot egy életen át, s tanítsuk meg e kódex feltétlen érvényére, kötelező voltára embertársainkat is, hogy érték-igenlő késztetéseink győzzenek értéktagadó vágyaink felett. Ennek az embert és nemzeteket valóban megmentő és felemelő szeretetnek és a belőle fakadó hivatásnak legyünk mindnyájan a misztikusai, prófétái, papjai és írástudó! S akkor lassan, de annál biztosabban végre egy jobb korszak virradhat ránk. Dr. Kuminetz Géza atya "Az ember eszes élőlény, animal rationale, tehát hivatott arra, hogy eszét az élet oly mélységeinek megismerésénél is használja, mint amilyen a szeretet. Valóban észlelhető is, hogy amióta csak a tudományos gondolkozás és kutatás megszületett, minden időben előfordulnak vizsgálódások a szeretetről. Amíg az ókori keleti kultúrák területén vallás, művészet és tudomány még nem különültek el egymástól, addig az antik görög világ teremtette meg a tiszta, öncélú tudományt és művészetet, az önálló, tudományos kutatást. A szeretetről is már sok mély adatuk van. A görög erények pogány erények: az önszeretet, önállítás erényei. Céljuk az erő. A gondozó, odaadó, önmagunkon túláradó szeretetet nem sorolta az erények közé. A négy főerénynek nem a lekötő egyesülés volt a célja, hanem a független, elkülönült egyéniség, a plasztikus, szilárd határozottság, a lélek benső megformáltsága. A bölcsesség önmeghatározás az esztelenséggel, a bátorság önállítás az ellenféllel, a mértékletesség a szenvedéllyel szemben. Az igazságosság elhatárolja az egyén jogait, de nem egyesülést és odaadást, csak egymásmellettiséget jelent." "A valóban vallásos ember ma valóban vallásos és haladó egyszerre, tehát mindennemű vihar és harc közepette is bizakodóan nézhet a jövőbe, mert megvan a morális bizonyossága, hogy a káosz és zűrzavar mélyén értelem rejtőzik. Még a harcok és felfordulások is hozzájárulnak, hogy megérjünk a szellemi értékek teljesebb megértésére. Ezek az értékek fogják az emberiséget magasabb síkra emelni. Kultúránk vége nem a történelem vége, nem okvetlenül az, hanem nagyon is lehet egy új kor kezdete, és mindez végeredményben a lélek síkján fog eldőlni. A keresztény ember mindig is tudta, kellett, hogy tudja, hogy nincs nagyobb dolog, mint a lélek birtoklása. Az emberiség történelme a legyőzhetetlen emberi szellem történelme, élete végtelen sokrétűségében, forma és kifejezés terén, mindama különféle módokkal, amelyek útján a természet ki akarja fejezni magát: törekvéseivel és kalandjaival, becsvágyó kívánságaival és nagynak-lenni-akarásával, harcaival és kudarcaival. Mindezek által haladva előre az emberi szellem, remélve, törekedve, botorkálva, de nagyban és egészben mégis teret nyerve." Noszlopi László