Amethyst ékköve

Szerettem, gyűlöltem. Voltam szomorú és magányos. Szárnyaltam fent, de megmártóztam a pokol legsötétebb bugyraiban is. Sebek égettek, gúny csapott arcul. Boldogság? Nem ismerem. Érzéseim? Nincsenek. Mindent, ami valaha fontos volt nekem, kegyetlenül elvettek tőlem. Szeretni akartam, de kitépték a szívemet a helyéről. Jégtömbbé változtattak, és már senki nem tud felolvasztani. A lelkem abban a pillanatban megfagyott, hogy léket ütöttek rajta. A bennem tátongó üresség hideg levegőként kering a testemben. Fényeket látok, hangokat hallok. Valaki sikít. Alaszka. Indiánok. Kristályok. Egy lángoló autó, két erős kéz. Másra nem emlékszem. Vége van. Vesztettem. A nevem Amethyst Coleman, és ennyi volt az életem...