Amit a világról tudni kell

"A legjobb könyvek praktikus dolgokról szólnak. Így használd a láncfűrészt. Úgy belezz ki egy jávorszarvast. Ilyen módon stószold fel a tűzifát. De azok az önelégült emberek, akikről most beszélek, nem írnak praktikus könyveket.” Még szerencse, hogy Erlend Loe nem tartozik ezek közé. Új könyvében az idős Giæver földi élete utolsó napjait arra használja, hogy beavassa fiát a család történetébe, valamint olyan fontos dolgokba, mint a trágyavilla, a cinkegolyók vagy a díszpárnák, de komolyabb témákról is értekezik: a klímáról, a nőkről és a halálról. A legfőbb mégis a szomszédos birtokon élő Iunker családdal fennálló, nyolcszáz éves konfliktus. Giæver nem akar úgy távozni ebből az életből, hogy a szokások és hagyományok, a tudás, az életbölcsesség és a Iunkerek iránti gyűlölet ne szálljon tovább a következő generációra. A szerző sajátos „füveskönyvében”, ezúttal rengeteg humorral, egy csipetnyi öniróniával és a sorok között megbújó tragikummal fűszerezve mesél arról, amit a világról tudni kell. Könyörtelen egy rendszer. Itt jár-kel az ember éveken át, beszélget, jól elvan, fogókat meg egyéb földi javakat gyűjt, aztán egyszer csak mindent itt kell hagynia. Szép kis rend, mondhatom.