Az ölelés sziklája

Szedő Tibor könyveit sorrendben lapozva hamarosan megállapíthatjuk, hogy legszembetűnőbb sajátossága az emlékezetesen eredeti hasonlatok és metaforák szövegszervező jelenléte. Cikázó és csapongó társítások, villámgyors váltások, merész és váratlan viszonyítások. Különös és egyedi költészet az övé. Nem hagyja elragadni fantáziáját modern korunk szégyenletes szürkesége, silánysága, igénytelensége, a legegyszerűbb emberi mozdulatokban is a poétika szép hasonlataival fordul a világ felé. A trágárrá és stílustalanná züllesztett világban lírája kódfejtés nélkül is megközelíthető, olvasóját kézen fogva vezeti érzékenysége színein keresztül. (Stancsics Erzsébet)