Hic locus est

A halál nem mindig jelenti a történet végét... Dr. Váradi Emma patológus rezidens számára a halál mindig válaszokat jelentett, mert pontosan tudja, a test nem hazudik - legfeljebb az élők. Amikor egy látszólag természetes haláleset boncolása során különös elváltozást talál a májban, Emma olyan titok nyomára bukkan, amelyet évtizedekkel korábban nagy gonddal próbáltak végleg eltemetni. A múltban egy szigorúan védett katonai kutatás az emberi test határait feszegette, és az akkori mintázatok most újra felbukkannak: fiatal férfiak halnak meg, archív minták tűnnek el, és valaki mindent megtesz azért, hogy az igazság még véletlenül se kerüljön napvilágra. Emma veszélyes nyomozásába Dr. Tóth Áron bioinformatikus is bekapcsolódik, akinek hűvös logikája és adatvezérelt gondolkodása eleinte éles kontrasztban áll a lány ösztönösebb, kórszövettani megközelítéseivel. Ám ahogy egyre mélyebbre ásnak a hallgatás, a gondosan rejtegetett bizonyítékok és a múlt bűneinek mocsarában, a kezdeti távolság lassan olyan szoros kötelékké alakul közöttük, amely már nem csak a rejtélyes ügy során tartja őket egymás mellett. Ahogy a nyomok egyre mélyebbre vezetnek, Emma számára idővel sokkal személyesebb fordulatot vesznek az események, mint azt valaha gondolta. Mert vannak titkok, amelyeket nem lehet örökre eltemetni. És vannak sebek, amelyeket csak az igazság szakíthat fel igazán.